Sivár

Szél süvít monoton keresztül a pusztán,
tombolva, rombolva törtet által durván.
Felkapja a rózsát, szirmait széttépi,
elsodorja messze, a múltat nem félti.

Porfelleg töri fel, pusztítja a szépet,
eltöröl, tűzbe lök minden régi képet.
Virág helyén kóró, folyó helyén meder,
hol egykor élet volt, most már halál hever.