Eső után

Te voltál az első, akit így szerettem,
Kiért tehetetlen, véremben hevertem.
Tudod, nem haragszom, én is hibás vagyok,
Hisz a boldog élet honát el nem hagyod.

Felesleges a könny, minden kimondott szó,
Nem tűnik nyomtalan az elpusztított jó.
Nem, de itt az idő, hogy okuljunk végre,
Hogy kitisztult szívvel nézhessünk az égre.

Eljön a jövő is, a vihar csendesül,
És a szivárványnál nem leszünk egyedül.
Elvonul a felhő, látjuk még a Holdat,
Más fogja majd kezünk, de tudom, boldog vagy.