2014. április 20., vasárnap

Nélküled

with 0 Comment


„Vállamra ömlik a langyos végtelen”
kábult öntudatom  tétován tévelyeg.
Mögöttem lehulló falevél rezeg,
törékeny sorsom üvegmorzsaként
ujjaim között lassan pereg. Napsugár
hétszer hétfelé törve szikrát szór rajta.
Nem érdemes…  úgysem érted meg,
ami fáj csak engem gyötör csupán, de
 „mintha azzal is több volnék nélküled”



Mészáros László Az utolsó érintés című versének első és utolsó sorának
változatlan megtartásával.




0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.