2014. április 16., szerda

Pillanat

with 0 Comment


Borúsan komor ma az én szürke városom,
aszfalt-tükrében torzított önmagam látom.
Házai falán a csend nesztelenül csorog,
játszótéren a szélben vashinta nyikorog.

Pengearcú férfi, nyakában molyette sál,
szomorú mesét súg százéves nagykabátja.
Egy dohos kapualjból, keringő hangja száll,
újságos dúdol Johann Strauss dallamára.

Lány az utcán, fakó haján ébred fel a nap,
vakító fény-szálakat fon bele, aranyat.
Horpadt macskakő kopog cipősarka alatt,
arcára kemény vágya vájt, apró ráncokat.




0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.