Julcsi mamája és Évi mamája értetlenkedve és alapos meglepődéssel konstatálták, hogy az egykoron egymást testvérként szerető kiskamaszok az utóbbi időben csipkedik egymást, ellenszenvesek és rosszindulatúak lettek. Évit este kérdőre vonta a mamája, hogy miért nincs már barátság közöttük, miért nem szeretik egymást? Évi sértetten sorolta, hogy Julcsi nagyképű lett, dicsekvő, folyton a ruháival, ékszereivel, telefonjával hivalkodik, büszke arra, hogy a fél osztály rajong érte és mindenki a barátja akar lenni. Évi mamája kacagva csapta össze a tenyerét: - De hiszen te irigy vagy!- a durcás kamasz hevesen rázta a fejét, hogy ő ugyan nem irigy. Sőt, nem is érdekli Julcsi. Minden eddig adott ajándékot vissza fog kérni tőle. Minek Julcsinak az ő olcsó, értéktelen ajándéka, amikor Amerikából százszor szebbeket küldenek neki. Mamája sanda tekintettel hallgatta lánya sértődött szavait. Jól tudta mi beszél belőle. Ez nem igazi harag, csak egy kamasz irigykedése.
Kata és sógornője Elza sosem voltak jó viszonyban. Általában anyagi természetű nézeteltérések adódtak közöttük. Mivel mindketten kisgyermeket neveltek, munkahelyet illetően azonos nézeteket vallottak. A kisközségben szerettek volna munkát találni maguknak, ahogy Elza mondta, illeszkedni próbáltak. Kata jól illeszkedett, a szülés után 2 évvel a község hivatalában kapott állást. Elza viszont bármennyire megfeszült, akkor sem talált helybeli munkát. Ettől még jobban elmérgesedett közöttük a viszony. Elza biztos volt benne, hogy sógornője valakinek a segítségével jutott az irigyelt álláshoz. Elza durván lépett fel a köztük kialakult éles ellentét és ellenérzés hatására. Szándékosan rossz hírét keltette Katának, mindenki előtt igyekezett besározni, ami egy kistelepülésen nem is volt olyan nehéz feladat. Talpnyalónak, kiváltságosnak, nagyasszonynak állította be a sógornőjét és szándékosan lejáratta. Már köszönőviszony sem maradt kettejük között. Sokan ismerték a históriát, tudták, hogy az egész konfliktus mögött egy nagy sárga folt áll, az irigység.
A Grékó család frissen költözött a fővárosból vidékre. Csendes utca, jó környék, szép vidék. Álom otthonnak tűnhet. Ám a szomszédjuk már az első napokban tudtukra adta, hogy nincs elragadtatva a sikeres és jó egzisztenciális körülmények között élő család beköltözésétől. Eleinte nem tudták mire vélni az adóhivatal, később egy-egy szolgáltató felbukkanását, akik vizsgálódni érkeztek ismeretlen bejelentő felkérésére. Persze sosem találtak semmit, nem voltak csalók, tisztességes, feddhetetlen életet éltek. Aztán a szomszéd idős hölgy hébe-hóba elkapott gúnyos megjegyzéseit, olykor fenyegetéseit egyre inkább összhangba tudták hozni a gyakori feljelentésekkel. Megkeseredett az életük. A szomszéd agresszív és ellenszenves módon lépett fel velük szemben, folyamatos lelki bántás elszenvedői lettek. Később megtudták az utcabeliektől, hogy az idős asszony mániákus feljelentgetős, már majd’ mindenkit megcsipkedett az utcabeliek közül. Kiderült, hogy az italozó fiától átvállalt tartozás, illetve a saját keserűsége miatt érzett folyamatos ellenszenvet a sikeres és boldog családokkal szemben. A saját maga és családjának szerencsétlen sorsa hatalmas irigységlabdát pumpált fel benne, ami csak nőttön-nőtt.
Nem nehéz felismerni az irigység arcát, kicsik és nagyon magukra öltik. De voltaképpen mi is ez a 7 fő bűn között említett negatív emberi tulajdonság? És vajon tényleg kártékony tulajdonság az, ha valaki velejéig romlott?
Gyakran használjuk az „irigyellek” kifejezést, amikor valaki olyan dolgot tesz, birtokol vagy olyasmi történik vele, ami mi magunkkal nem. Hányszor firtatjuk azt, hogy a másiknak miből telik szép autóra, nagy házra, nyaralásokra, márkás ruhákra. S bár hajlamosak vagyunk viccelődve elsütni ezt a kifejezést, sokszor nagyon is komolyan gondoljuk, csak nem ismerjük el, hogy irigyek vagyunk. Szakemberek szerint az irigység eltitkolása, nem bevallása vagy felvállalása jellemző dolog. Az irigy ember még önmaga előtt is tagadja, hogy a másik dolgára, tulajdonára fáj a foga, legtöbbször úgy tesz, mintha nem is érdekelné a szomszéd legújabb luxusautója, pedig majd’ besárgul irigységében. Fokozatai is vannak az irigységnek. Van, aki csak magában morfondírozgat a másik sikerét, jó módját illetően, de akad aki tettekkel lép fel azzal szemben akitől ő kisebbnek, kevesebbnek, szerencsétlenebbnek érzi magát. Rossz hírét kelti, elferdíti vele kapcsolatban az igazságot, a jó szándékot és a tisztességet kétségbe vonja. S miközben lelkét teljesen besárgítja az irigység gonosz szörnye, testét is megbetegíti. Az irigy ember hangulatzavarokkal, szív- és érrendszeri betegséggel, gyomorproblémákkal küszködhet, még hangja és testtartása is megváltozhat! Ezért aztán mindenképpen érdemes az irigységtől elpártolni.
Jó hír, hogy az irigységet akár a hasznunkra is fordíthatjuk. Hiszen a vesztesnek, sikertelennek, szerencsétlennek való érzés, jó esetben ösztönzőleg hathat. Felébreszti a versenyszellemet, aktivizálja a szunnyadó becsvágyat, céltudatosabb életszemléletet eredményez. A pozitív irigység igényt támaszt arra, hogy céljaink legyenek, el akarunk érni valamit. Ha tudatosan figyelünk cselekedeteinkre akkor nem a másik javait vizslatjuk, hanem felfedezzük saját erősségeinket. Fontos, hogy akarjuk elengedni azt az idealizált képet, amit a másik tulajdona miatt megfestünk magunknak. És bár a mondás szerint jobb ha irigyek vesznek körül, mint szánakozók, ettől függetlenül nem törekedjünk megkeseríteni mások és saját magunk életét.
Kata és sógornője Elza sosem voltak jó viszonyban. Általában anyagi természetű nézeteltérések adódtak közöttük. Mivel mindketten kisgyermeket neveltek, munkahelyet illetően azonos nézeteket vallottak. A kisközségben szerettek volna munkát találni maguknak, ahogy Elza mondta, illeszkedni próbáltak. Kata jól illeszkedett, a szülés után 2 évvel a község hivatalában kapott állást. Elza viszont bármennyire megfeszült, akkor sem talált helybeli munkát. Ettől még jobban elmérgesedett közöttük a viszony. Elza biztos volt benne, hogy sógornője valakinek a segítségével jutott az irigyelt álláshoz. Elza durván lépett fel a köztük kialakult éles ellentét és ellenérzés hatására. Szándékosan rossz hírét keltette Katának, mindenki előtt igyekezett besározni, ami egy kistelepülésen nem is volt olyan nehéz feladat. Talpnyalónak, kiváltságosnak, nagyasszonynak állította be a sógornőjét és szándékosan lejáratta. Már köszönőviszony sem maradt kettejük között. Sokan ismerték a históriát, tudták, hogy az egész konfliktus mögött egy nagy sárga folt áll, az irigység.
A Grékó család frissen költözött a fővárosból vidékre. Csendes utca, jó környék, szép vidék. Álom otthonnak tűnhet. Ám a szomszédjuk már az első napokban tudtukra adta, hogy nincs elragadtatva a sikeres és jó egzisztenciális körülmények között élő család beköltözésétől. Eleinte nem tudták mire vélni az adóhivatal, később egy-egy szolgáltató felbukkanását, akik vizsgálódni érkeztek ismeretlen bejelentő felkérésére. Persze sosem találtak semmit, nem voltak csalók, tisztességes, feddhetetlen életet éltek. Aztán a szomszéd idős hölgy hébe-hóba elkapott gúnyos megjegyzéseit, olykor fenyegetéseit egyre inkább összhangba tudták hozni a gyakori feljelentésekkel. Megkeseredett az életük. A szomszéd agresszív és ellenszenves módon lépett fel velük szemben, folyamatos lelki bántás elszenvedői lettek. Később megtudták az utcabeliektől, hogy az idős asszony mániákus feljelentgetős, már majd’ mindenkit megcsipkedett az utcabeliek közül. Kiderült, hogy az italozó fiától átvállalt tartozás, illetve a saját keserűsége miatt érzett folyamatos ellenszenvet a sikeres és boldog családokkal szemben. A saját maga és családjának szerencsétlen sorsa hatalmas irigységlabdát pumpált fel benne, ami csak nőttön-nőtt.
Nem nehéz felismerni az irigység arcát, kicsik és nagyon magukra öltik. De voltaképpen mi is ez a 7 fő bűn között említett negatív emberi tulajdonság? És vajon tényleg kártékony tulajdonság az, ha valaki velejéig romlott?
Gyakran használjuk az „irigyellek” kifejezést, amikor valaki olyan dolgot tesz, birtokol vagy olyasmi történik vele, ami mi magunkkal nem. Hányszor firtatjuk azt, hogy a másiknak miből telik szép autóra, nagy házra, nyaralásokra, márkás ruhákra. S bár hajlamosak vagyunk viccelődve elsütni ezt a kifejezést, sokszor nagyon is komolyan gondoljuk, csak nem ismerjük el, hogy irigyek vagyunk. Szakemberek szerint az irigység eltitkolása, nem bevallása vagy felvállalása jellemző dolog. Az irigy ember még önmaga előtt is tagadja, hogy a másik dolgára, tulajdonára fáj a foga, legtöbbször úgy tesz, mintha nem is érdekelné a szomszéd legújabb luxusautója, pedig majd’ besárgul irigységében. Fokozatai is vannak az irigységnek. Van, aki csak magában morfondírozgat a másik sikerét, jó módját illetően, de akad aki tettekkel lép fel azzal szemben akitől ő kisebbnek, kevesebbnek, szerencsétlenebbnek érzi magát. Rossz hírét kelti, elferdíti vele kapcsolatban az igazságot, a jó szándékot és a tisztességet kétségbe vonja. S miközben lelkét teljesen besárgítja az irigység gonosz szörnye, testét is megbetegíti. Az irigy ember hangulatzavarokkal, szív- és érrendszeri betegséggel, gyomorproblémákkal küszködhet, még hangja és testtartása is megváltozhat! Ezért aztán mindenképpen érdemes az irigységtől elpártolni.
Jó hír, hogy az irigységet akár a hasznunkra is fordíthatjuk. Hiszen a vesztesnek, sikertelennek, szerencsétlennek való érzés, jó esetben ösztönzőleg hathat. Felébreszti a versenyszellemet, aktivizálja a szunnyadó becsvágyat, céltudatosabb életszemléletet eredményez. A pozitív irigység igényt támaszt arra, hogy céljaink legyenek, el akarunk érni valamit. Ha tudatosan figyelünk cselekedeteinkre akkor nem a másik javait vizslatjuk, hanem felfedezzük saját erősségeinket. Fontos, hogy akarjuk elengedni azt az idealizált képet, amit a másik tulajdona miatt megfestünk magunknak. És bár a mondás szerint jobb ha irigyek vesznek körül, mint szánakozók, ettől függetlenül nem törekedjünk megkeseríteni mások és saját magunk életét.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése