Nélkülözve, egyedül élsz,
pedig kincsek vesznek körül,
néha tán a holnaptól félsz,
szíved tőlük mégis örül.
Visszavisznek boldog múltba,
mikor tiéd volt még minden,
élvezettől dús világba
merítkezel önfeledten.
Elég néhány hibás döntés,
képes mindent eltörölni,
segít majd az emlékezés
szép éveid újra élni.
Éles elméd, nagy tudásod
nem veszi el senki tőled,
bőkezűen most megosztod
velem ezt a drága kincsed.
Sorsod kérem, hozza vissza
veszteséged, méltóságod,
addig lelkem szomjan issza
bölcsességed, társaságod.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése