VIHAR

Szomorú felhők könnyeket sírnak,
Viharos széllel faágat tépnek,
Lelkemben fájó érzések égnek,
Öröm és bánat csatákat vívnak.

Nem is oly régen még boldog voltam,
Szerelem fénylett szemem tükrében,
Virágok nyíltak szívem kertjében,
Mosolygó arccal, vígan daloltam.

Ragyogó napfény csókolta lelkem,
Amerre néztem, csodára leltem,
Aztán az égre fellegek kúsztak.

Eltűnt a szépség, vacogva fáztam,
Zivatar tépett, sebzetten áztam,
Álmaim múltnak tavába fúltak.