Éget a szó

Kevés
kőbe vésned azt,
-míg törvényt ülsz mindenek felett-
akarom,
törekszem.
Ígéreteid glédában állnak,
a szó, amit kiejtesz ajkadon
éget, s ne hidd,
hogy ettől több leszel.
Istenné se válhatsz,
mintha mennyország lenne itt.
Az életben,
ha csak álmodozol,
károgó varjúhajnal ébreszt.

Azt vésd fel csupán,
mindent megteszek érted,
s véreddel üss pecsétet rá,
hogy érezd, mint válik
hiteddé, véreddé
lázas testedben a szó,
amit megígértél.
Gyermekem vagy,
belőlem sajdultál ki,
mint a mag ezer éve
egy testté összegyúrva
lányomnak, fiamnak.
Beértél, hogy táplálj ,
ha kín és éhség gyötör,
s széthullnék, mint a kéve.

Föld vagyok,
néped,
nemzeted,
hazád.
Ez az otthonod,
hol gyümölcs
holt fán is megterem,
s fennmaradsz újabb ezer évig,
míg szíved tiszta,
s igazat szól a szád.