2014. október 26., vasárnap

A szeretet jegyében

with 0 Comment


Farkaspapi alig találkozott emberrel, a hideg kirázta tőlük. Valamelyik, már nem emlékszik hányszoros lemenője, átgenerációzva juttatta az üzenetet, hogy az emberek lőnek, és ha farkast látnak igen begorombulnak. Elkapja őket a végtelen gonoszság, mert a farkasokra rásütötték a végtelen gonoszság megtestesítőjének billogját.
Volt arra egy idősebb hölgy, akit soha nem értett meg, miért költözött az erdőbe, négy órányi járásra - még farkasnak is lihegős távolságra - az széltől, oda ahol a mobiltelefonok jele is megszakad. Egy vezetékese sem volt, bár viszonylag közel lakott hozzá a vadász. Azt már saját tapasztalatból tudta, hogy az  ilyen csizmás emberi lény, állatirtásra, azon belül vérszomjas farkas ölésre szakosodott. 
Az őzikéknek telente szénát dob, és a nyulaknak is kirak néhány répát, majd aljasul, lesből, úgy, ahogy a ragadozók teszik, leöli őket. Bár a ragadozók és a vadász nevű szörnyeteg között van egy alapvető különbség. A ragadozók éhesek, nehezen bírják a fakéreg rágást. Talán egyáltalán nem... A vadász, minden alkalommal házába vonszolta a kilőtt egyedet, és talán meg sem ette... A farkasokat biztosan nem, a rókákat sem, de mégis lövöldözött.
Ám - a három közül, akiket hosszú, matuzsálemi, tizenegy éves farkas életében megismert -, akadt egy olyan emberi lény, aki a szívéhez közel lopta magát, sőt egyenesen belefészkelődött.
Már nem is tudott másra gondolni, csak arra a piros bőrruhás leánykára, aki hetente háromszor, ugyanakkor, és mindig azonos útvonalon ment el, az úgynevezett Nagymamához. Csak ő, a farkas tudta, hogy a nagymama előzőleg mindig vágtában futott haza a vadásztól, akivel igen furcsa dolgokat műveltek. Az évente egyszer-kétszeri párzási időszakjából valamit le tudott következtetni, de ezek folyton és minden nap helytelenkedtek.
A kis Piros, nem kosárkában,. hanem hatalmas hátizsákban cipelte az utánpótlást, mert Nagymama képtelen volt rászokni a vadhúsra, az erdei gyümölcsöket sem szerette és az erdő belsejében vásárolt ranch egész területét parlagon hagyta.
Közeledett a kis, aranyos Piros picike, ettől úgy dobogott a szíve, hogy a füle is remegett. Mikor odaért, kilépett a fa mögül, és úgy döntött, hogy mindazon keservet, ami belsejét nyomja, megosztja vele. Látta a szemében villogni a jóságot, és azt is, hogy a feltétlen bizalomgerjesztés bimbózik e leányban.
Piroska megtorpant, leakasztotta a hátizsák tetejéről zseb-géppisztolyát, és egy kisebb sorozatot eresztett a farkasba, aki ott helyben feldobta a tappancsait. Majd megfogta fülénél fogva és maga után vonszolta. Elgondolta, farkasprém bundája úgy sincs senkinek a közelében, és most valóban örült! A mamája, előbb gázspray-t akart szerezni neki, a papája nagy nehezen kikönyörögte a forgópisztolyt, de végül győztek, s a lőgyakorlatok eredménye után a legújabb modellű, szinte egyből tárürítős zseb-géppisztolyt vásárolták meg.
Nem tudni mi történhetett, ez a csupa szív leányzó vonszolás közben meggondolta magát. Bár vacillált még egy kicsit, hiszen a farmer is akkor az igazi, ha szétluggatták és csupa rojt, de egy lyukacsos, szétszaggatott farkasprém mit sem ér. Gondolatainak horizontja mögött, a végeláthatatlan csoki torták világában, mégis lemondott egy rojtos, rongyos rémprémről. Hátizsákjának oldalzsebéből kivett néhány békebeli parafa dugót - mindig hordott magánál -, és bedugaszolta a farkas kilyukadásait.
Ettől természetesen azonnal visszatért belé az élet, bár nem bírt még járni. Megpróbált ugyan csúszni-mászni, de Piroska sietett, ezért a farkast felhajította zsákjának tetejére, órájára tekintett, mert a vaskalapos, régimódi nagymama nem engedte, hogy ne legyen neki ez a felesleges csuklóra csatolt izé, pedig minden kütyüje - a mobiltelefonja és más -, kijelezte az időt.
Megszaporázta lépteit, hogy - mivel ő maga is tudott annak fura, flörtös életéről - a Nagymama hazaérkezése előtt érkezzen meg. Farkasát befektette az ágyba, ő kiment, elővette a láncfűrészt és elkezdte felvágni a fát a fáskamrában. Nagymama pirosabb lett, mint ő maga, mikor meglátta, hogy a leány - ez a velejéig elgonoszodott, őt élni nem hagyó -, suttyomban hamarabb érkezett. Hirtelen elkezdett nyöszörögni, “víz, vizet, vizet” kiáltások közepette betántorgott a tizenhat emeletes épület földszintjének nappalijába. Elterelő hadműveletként - így ugyanis teljesen kunyhó kinézete volt a háznak -, ott rendezte be hálószobáját, egy deszkából eszkábált ággyal, két rendkívül kényelmetlen, gyalulatlan székkel, egy szörnyű, alaktalan összeszegelt asztallal. A falat, Piroska null hónapos korától napjainkig terjedő fényképeivel tapétázta.
Hamar bevágódott az ágyba, remélte, hogy a lány amnéziás, és nem fog rá emlékezni, hogy percekkel előtte javában brékelt a vadásszal a két ház közötti úton. Az út, huszonnégy percnyi járás volt csupán, de járdával, bicikli útvonallal, hippiknek brék-sávval is ellátták, hogy ne zavarják a forgalmat.
A forgalmat egyedül a vadász kétlovas terepjárója jelenthette volna, de aznap motorhibával leállt a tragacs a garázsban. A Nagymama rettenetesen fellelkesedett, ám a farkas szörnyen megijedt. Ekkor, hogy ne kezdjen el sikítani, a vérmes hölgy egyenként távolította el belőle az életmentő parafa dugókat. Sasszeme volt, azonnal kiszúrta, hogy cseppet sem kedvelt kisunokája szétluggalta. Ekkor, a farkas visszaesett.  Piroskáéknál és farkaséknál Ilyen kérem a halál! Néha krónikus...
A lány, közben  majdnem az összes fát felvágta, és tényleg nem vette észre nagyanyó röptét, amikor a szerelmét menteni vágyó vadász, fegyverének csövét szegezte rá igen közelről. Piroska ugyan hátrafelé nem látott, de véletlenül megfordult és a láncfűrésszel csőtelenítette a fegyvert, majd egy megszeppent, "kezét csókolom vadász bácsi" köszönés és pukedli után, véletlenül a férfi két keze között is átszelte a puskatust.
Ekkor a vadász bácsi teljesen olyan hangokat kezdett kiadni, mintha satuba szorították volna a nagylábujját. Eldobott mindent, ami puskából megmaradt, még nézegette egy darabig a csöveket, aztán hanyatt-homlok elvágtatott az út járműveknek fenntartott szakaszán. Vesztére! Időközben megjavult a két-lóhúzatúja, azok alig tudtak megállni sofőrjük előtt, hogy át ne dübörögjenek felette.
A vadász gyorsan - annál gyorsabban már nem lehetett -, felpattant a volán mögé, kezébe kapta, és egy alig hallható, vékony “gyía” kiáltással beindította mind a két motort. Azok nyerítettek egyet és helyben fordulással elindultak, fokozatosan növekvő tra-ra-ra-trapp, tra-ra-ra-trapp hangú motorzajjal hazafelé.
Piroska  észrevette a közben történteket. Mellső lábánál fogva kirántotta farkasát az ágyból, és szikrázó szemekkel dobálva a szemrehányást Nagymamájára. Visszadugaszolta a krónikus Farkas kilyukadásait, aki természetesen nyomban meggyógyult a halál nevű halálos kórjából. Bár Piroska felvilágosította, hogy sajnos élete végéig dugópakolást kell viselnie ahhoz, hogy tökéletes egészségben garázdálkodhassa az erdőt. Nagy könnyek csorogtak végig az érzelmetlennek vélt farkaspofán, és kutyakeservvel nézett Piroskára, de a garázdálkodás gondolatától is feljajdult. Nálánál vegetáriánusabb farkas nem is létezett, hiszen bár nem mohát, füvet, de - mint a fakopács a kéreg alól - madártápot evett, nyakalta a szút. Öreg volt ő már minden más felesleges erőpróbához.
Piroska teljesen megszerette, és lassan nekiállt kipakolni. Előbb a hátizsákból, majd a hátizsákon megfektetett zsebgéppisztolyát, feltűnően a Nagymama felé fordítva vakarászott, aki kipattant az ágyból, és rekordokat döntve sprintelt ló vontatta szerelme után. Már-már elvakultan, mert észre sem vette amint egy poroszka ló meghajtású jármű mellett elszáguld. Negyedórával hamarabb megérkezett, mint titkos szerelme, és azonnal kollektív bűnbánatba estek..
Piroska - bár az öccse is járkálhatott volna helyette, órákon át, hetente többször az erdőbe -, úgy döntött, nem megy többet haza, ezt jelezte is egy kóbor SMS-ben, ami négy nappal később, valahogy meg is érkezett. Ottmaradt, örök hűségben a bedugaszolt farkassal. Igazándiból szerette a természetet, a jó nagy ranchot, és kortársaival ellentétben - kórosan - nem a lármára vágyott, hanem egy szerető szívre, aki annyiszor önti ki neki a búját ahányszor akarja és fordítva.
Ha a farkas túl sokat beszélt, mentődugóinak eltávolításával krónikus állapotba juttatta, de végül is harmonikusan élték végig azt az időt, amelyikről a farkas nem volt hajlandó - önnön érdekében - Piroskát informálni. Arról, hogy a farkasok élete nem olyan nagyon hosszú, ő  emberléptékben már két nagymamakorú volt. Döntés szeretetből fakadt, így ezen szeretetteli történet elejétől végig a szeretet jegyében tombolt.
Ne higgyenek a mesemondóknak, semmiféle nagymamaevés nem volt, ellenkezőleg, a farkast csak azért nem ette meg akkor a nagyi dugóhúzás helyett, mert nem volt éhes.




0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.