Megsápadó fű közül

nincs hazám se otthonom
csak helyem hol lakhatom
nincs népem se nemzetem
pusztulás az elveken

nincs pénzemen hitelem
nincs hitem se istenem
nincs jelenem nincs jövőm
csak szétfoszló múlt időm

vágányon fut életem
sötét ül a síneken
sorsom robog monoton
kín és gond a peronon

nincs szerelem nincs remény
szívből illan el a fény
megszökik a dobbanás
csendem lesz és semmi más

megsápadó fű közül
halál lép majd hitvesül
neki adom kincseim
a visszhangzó nincseim

tűz falja fel testemet
ne legyen ki eltemet
szórják szét a hamvamat
legyek gyom és gaz alatt