2014. október 26., vasárnap

A tirannus éj

with 0 Comment


A szurokfüggönnyel nem bírt el a hajnal. 
Bekebelezte e plasztik topáz lelkét. 
Tudtam, hogy egyszer meggyilkolja majd egymást 
a kéz a kézben járó örök ellentét. 
Kitin szívemen áttört a bánatnyaláb. 
Izgatottan vert, majd görcsbe dobta izmát. 
A boldogság medréből kilépett hamar: 
Mindent elsodorva szült új kataklizmát. 
S e mocsárban most is süllyed az öntudat. 
Itt nem számít semmit, hogy a szív mekkora. 
Mint kettétört uszály olajvérével, úgy 
festi létem a fájdalom injektora. 
Fekete ég alatt nyüzsgő-mozgó férgek, 
idomtalan árnyak a kozmopoliták. 
Illek hát az apokaliptikus térbe, 
hol szénszirmokat pislákol a vak világ. 
Szétárad a bűnöm. Az éjszaka éhes 
szörnyeteg, mely felzabál minden kultúrát. 
Succubusok lámpással kezükben járnak - 
keresnek egy épp enyhítendő tortúrát. 
S a meghasonlott világba ál fényeket 
csalnak ezek a foszforeszkáló lepkék. 
Ringatnak hullám-szőnyegeken szeretve. 
Tán tulpák ők, kik az álmaim vetették: 
Csókjuktól szárad a könny és begyógyulnak 
a sebek. Egyszerre megmentőm és csapdám 
mind, hiszen majd könnytelen elrepülnek, 
s csak még súlyosabb poklot rogyasztanak rám. 
Tudom érdek minden érintés és lázas 
örömködés. Maszk mind, hiába meztelen. 
De nincs választás, kényszer minden mozdulat. 
- Mekkora szerencse hogy nincs mit vesztenem. 




0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.