2014. október 1., szerda

Holnap

with 0 Comment


Fejem fölé az árnyak hálót fonnak,
erős szálú, ezüstszín átok;
nehéz súlyként telepszik rá a holnap,
míg alatta egymagam állok.

Ereimben a vér lüktető sodra
emléket űz, reménnyel dacol,
hitet teremt fogságom bűne, hogyha
a szeretet féltőn átkarol.

Sűrű hamu ködében fénytelenül
ordít az élet-szülte bánat:
szakítson szét erőd most mindent belül!
A gyávaságra nincs bocsánat!




0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.