Csak egy ablak vagyok, nézz keresztül rajtam,
ne emlékezz, mikor érted éltem s haltam!
Ne emlékezz, mikor a fagytól védtelek
s ne is reméld, már ne, hogy én még féltelek.
Csak egy ablak vagyok, törött, vérző, sebes,
könnybe lábad, ha látsz, gyönyörű két szemed.
De ne sajnálj, már ne, nézz rajtam te is át
és tartsd meg magadnak a könnyező imád!
Ablak voltam, tükör, veled, érted, értünk,
itt voltam, mikor már mind a ketten féltünk
s most felejts nyomtalan, szilánkokká leszek,
ne segíts, te már ne, összevágod kezed!
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése