2014. október 12., vasárnap

Labirintus

with 0 Comment


Nézem a VB -t a tévében. Ritkán teszek ilyet. De ez más. Mindig csodáltam a nagy sportolókat. Rájöttem, hogy egészen más szemmel látom a dolgokat, mint régebben. Csodálva figyelem őket. Arra gondolok, mennyi küzdéssel és lemondással jár mindig az élen járni. S milyen felemelő szívre tett kézzel a zászlóra tekintve a világot jelentő deszkák legtetején állni. S mi, a fotelból nézve, egy pillanatra büszkék vagyunk rájuk.
        Eszembe jutnak egy vízilabdázó önéletrajzának mondatai : " Felébredek.Lemegyek a partra, és ötezerkilencszázhuszonharmadszor végzem unalomig ugyanazokat a mozdulatokat. Holnap verseny. A versenyek városainak csak a repülőtereit ismerem."  - Azóta depressziósan keresi a szabadságot.
Hogy a vizes sportoknál maradjak, na, a hosszútávúszók teljesítménye, az még egy gyilkos tempó.
Vagy a Forma 1.
        De ugyanúgy tisztelem a könyvekkel telerakott polcok előtt olvasó Nobel díjas feltalálókat, akik tudásukat a nép javára fordították, a lombikok felett hajladozó laboránsnőket, a verejtékes homlokkal dolgozó takarítónőket. A szülésznőket. Hiszen rengeteget éjszakázva új életek létrejötténél segédkeznek. Gyerekeik pedig gyakran utolsónak mennek haza a napköziből, egyedül melegítve a hűtőből kiszedett ételt. Az anyák megmentőjét. A könyvtárban lapokba temetkezett egyetemistákat, ahogy 2 nyelvvizsga között érmeket nyernek. A gyermekvárosból jövőket,akik az ünnepeket is a kollégiumban töltik, hogy elvégezhessék ugyanezt, mert nincs hová menniük. Ugyanis 18 év után egyszerűen kirakják őket a Nagy Élet kapujába. A diplomázás előtt fagylaltot áruló diáklányt. Látom az asztalost, ahogy a készülő konyhaszekrény összes méretét a fejében tartva dolgozik, mert nem akar egész életében széklábakat gyártani. 
          A villamosvezetőket, és buszsofőröket. Amint családjuktól távol, a talpunk alatt morzsákat cipelő fekete lényekhez hasonlítva ide- oda  szállítják az összevissza rohangáló hangyaszorgalmú dolgozókat.
          És a második helyezetteket. Ők ugyanannyit tettek céljaik eléréséért. Nekik nem jut zászló. Csak egy hajszálon múlt, hogy helyet cseréljenek.

           Az élet útvesztőiben nem lehet mindig egyenesen menni. És minden elágazásnál dönteni kell. De bárhogy is döntesz, előbb utóbb zsákutcába futsz.





0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.