2014. november 5., szerda

A LEVÉL

with 0 Comment


Aztán jött az a levél, zöld tintával írva, a nagybetűk alól kilátszott a vörös.
A padlás porában írott piszkozat, egérlábnyomok a pont meg a vessző, abban a síri fényben, a vörös- fekete, a zöld is sötét.
Mint a felhős éjszakai ég, a láthatatlan csillagokkal.
A levél, amit zöld tintával írtak, a nagybetűk alól kilátszott a vörös.
Egyszerre csak itt feküdt a padlón, a rongyos szőnyegen, csendesen figyelve és mindent látva, mikor veszem fel, és hogy olvasom…
Ahogy haladok a sorokkal, úgy válnak le a betűk a papírról, és hullanak le a végtelenbe, vörös nyomokat hagyva maguk után.
Valahol földet érve éles csattanásuk egy halálsikoly, de hangjaikat elnyeli a messzeség, a feledésből nem jön már vissza a jajszó…
Csak üres papír marad a kezemben, a hajdani betűk emlékével, még csukott szemekkel is látom őket, és fogom is látni, mert hiszen ott voltak, és most hová tűntek, minden eltűnik egyszer, pedig minden volt, és ami volt, az hogy tud eltűnni?
Füleimben zúg, zümmög a szó, a hajdanvolt szöveg éneke, arcok és hangok fakó emlékeit idézve,” hallani vélem a hangodat még, volt egyszer rég, egyszer rég.”
Zenél bennem a régi dal pár sora.
Mert mit ér az igazság, ezek csak emberi igazak, és hol az Isteni igaz, ami tényleg az- ami.
Mi lehet az, amit mi annak hiszünk, csak jönnek, és jönnek a zöld tintával írott levelek, és hullanak le betűi a sötét semmibe.
Ki írja ezeket, és miért?
A vakon tántorgás bizonytalan félelmeit hivatott fokozni?
A szűkölő lélek hangjait a végsőkig felerősíteni?
Amin egérnyomok a pont meg a vessző, és a padlás szürke homályában fluoreszkáló szöveg eggyé válik a porral…ami alatt nem tudni mi rejtőzik.
Mert minden mögött és alatt rejtőzködik valami, amit nem láthatunk.

Eleredt az eső. Tompán és időtlenül kopog százezer cseppjével a palákon, valaminek a könnyei, monoton hangja megnyugtatja a háborgó lelkeket, belesodor az időtlenségbe, és ringat, míg megérkezik az álom.
A mindent feledtető megbékélés.

A levél, zöld tintával írva, a nagybetűk alól kilátszott a vörös…


Kép: Kapolyi György alkotása




0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.