2014. november 2., vasárnap

A temetőkertekben

with 0 Comment


Hűvös eső monoton 
ritmust ver nyár-romokon 
magjahullott tobozra, 
szélvihar lepofozta, 
dermedt levéllepelre.

Ködbe takar a világ, 
szürkén bujdosnak a fák, 
nedves kérgen mézga ül, 
komor a csend, elterül, 
fáj a lélek keserve. 

Ideje a bánatnak. 
Sír a világ, fáradt nap 
bágyadt éjbe tűnt tova, 
pislog mécslángok sora 
a temetőkertekben.

Minden eldugott emlék, 
apák, anyák, régesrég 
eltemetett érzések 
mardosó lánggal égnek, 
sosem lesznek feledve.




0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.