2014. november 19., szerda

Léptem

with 0 Comment


Saramat taposom
léptem után léptem,
tapadó ürülékben
mosom kezeim vétlen.
Táguló katlan,
mi házam volt egykoron,
ma szánalom, 
s tovaszállt rektorom.
Elmémben emlékként üvölt,
léptem foszlányként püfölt.
Teszem, mit tennem érdemes,
rúgok egy követ, jókorát,
nem várok tőle ostobát,
világunktól rémeset.
Folyóknak tükrén araszol,
kacsásan landol valahol,
búslakodva tüsténkedik,
engem meg csak panaszol.
Eszem, mit ehetek,
iszom, mit ihatok,
de léptem visszavárom
szívesen.





0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.