Vár

Ott áll a vár
és némán tűri
ahogy idők múlása
rágja köveit.

Ott áll a vár
és csak nézi bölcsen
új századoknak
nemzedékeit.

Ott áll a vár
felhők könnye emészti
s felszárítja napnak fénye
gyémánt cseppjeit.

Ott áll a vár
s falai elmesélik
letűnt koroknak
szenvedéseit.

Ott áll a vár
kövei most is őrzik
hős harcosoknak
üzeneteit.

Ott áll a vár
s az ember megérti
az öröklétnek
titkait.

Ott áll a vár
s századokkal méri
a világmindenségnek
perceit.

Kép : Szöllősi Irma   Somoskői emlék   olajfestmény