Tisztelt Szerők, Látogatók!

A Láncolat Műhely weboldalának munkáját 2017 szeptemberétől a Comitatus internetes irodalmi folyóirat (www,comitatusfolyoirat.blogspot.com váltja fel.
A továbbiakban közlésre szánt írásműveket, egyéb alkotásokat a comitatusfolyoirat@gmail.com email címre várunk. A megadott elérhetőségen az itt megismert kritikusok bírálják el a küldeményeket és reagálnak a küldött anyagokra.

Szinay Balázs,
főszerkesztő

2014. november 19., szerda

Vénülő gondolatok

with 0 Comment


Mostanság, vénülve, a gyermekkor emlékei egyre élesebben jelennek meg. Még jól emlékszem, hogy gyerekként nagyon igyekeztem a felnőtt kor felé, de amikor már az ifjúságon is túljutottam, elértem az áhított, zűrös, izzasztó felnőttkort, álmaimban újra gyerekként játszottam, és sokszor visszavágytam a gondtalanság korába.  Így, az élet utolsó szakaszába lépve, rájöttem, hogy minden kornak megvan a jó és rossz oldala, de ebben az utolsóban azért egy valami nyomtalanul eltűnt, a reményteljes jövő várása, mely a jelen értelmét adta. Helyette egyre élesedő képben jelennek meg a múlt emlékei, letisztulva, sallangmentesen, egyszerűen. Igaz néha a neveket már csak az abc-t sorolva kaparom elő a memóriám mélyéről, de fütyülők rá, tudom, hogy eljön majd az-az idő is, amikor az abc-t is elfelejtem.
Ha reggelente álmosan rácsodálkozom a tükörképemre, meglepődve látom, hogy az anyám néz vissza rám, akire fiatalon nem is hasonlítottam. Mama, aki büszke és boldog volt, mert láthatta a növekedő dédunokáit. Nyomában vagyok, egy dédbabát, már én is dajkálhatok.
Mindenki úgy él emlékeinkben, ahogy utoljára láttuk. A Mamát az intenzív osztályon látom, tubussal a szájában zihál, tágra nyílt ijedt tekintettel néz rám, s mint akkor, most is csak egy gondolat van az agyamban: előtted a jövőd. Hát ez nem éppen reményteli várakozás, de nagyon is reális lehetősége a jövőnek.
„Az értelem akkor kezd élesen látni, mikor a szem ereje tompulni kezd” – mondta Platón. Ami igaz, az évek és a tapasztalat, már megmutatja, a kezdetből a véget. Sokszor tudom a történet elején a befejezést, a dolgok sokszor ismétlődnek. Honnan tudtad mama? – mondják az unokáim. Pedig nem jós vagyok, csak öreg., majd ha ők is figyelnek, ha megérik a koromat, ugyanez történik velük is. Az idő nekünk felgyorsul, mert mi egyre lassulunk. Hol itt fáj, hol ott fáj, és a reggelihez jó néhány tabletta is hozzátartozik már.  A betegségekkel nem érdemes foglalkozni, csak az orvosnál, minden mással igen. Jobb ha kevés az időd a teendőidre, akkor nem foglalkoztatnak bajaid.  Az öregkor csak akkor ajándék, ha a világ dolgai még érdekelnek, ha nem veszted el az önállóságod és az értelmed, ha ezekből egy is hibádzik, nyűg a vénség.

Kép: Farkas Gyöngyi Fiatalság és öregség





0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.