2014. december 17., szerda

A város peremén

with 0 Comment


Deres út szélére ülsz,
benned didereg a nyár,
szívedre sálat terít
egy aprócska fénysugár. 

Kopott cipők kopognak,
néha hangot lop a sár,
és a csend előkerül,
belebújik a határ.

Pillantásod kóborol,
mint láncát eltépő eb,
dér mezőn egyre ugrálva
hol távol,hol közelebb.

Kökény kékjén áttetsző
zúzmara fátyol feszül,
mely mögül magány néz rád,
ahogy fázol egyedül.

Csend szökik, lábak lépnek,
a remény előtted áll ,
ő az úr,te a koldus
zsebéből: apró halál.

Megdermedt ujjaiddal
lehajolsz  és felszeded,
hisz apró  halálaid,
festik meg az életed.

Élni lehet bárkiért,
meghalni egyért csupán,
ezerszer is,még akkor is, 
ha hiába  valahány.




0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.