Még, hogy csak kislányokat nehéz öltöztetni, válogatnak, nyafognak, ezerféle kívánságuk van! Biztosíthatom a lányos anyukákat, a hasonszőrű kisfiúk ugyancsak próbára teszik egyre fogyó türelmünket.
Többszöri bosszankodás után rájöttem, mit is tegyek, elkerülendő a hasonló eseteket. Oviba menés előtti estén kiválogatjuk ketten a másnapi ruhatárat. Hát, ez se leányálom, de az anyukák már nem is lányok!
Melyik nadrágot akarod kérdésemre, puff, leborítja a polcot, s a földön ülve válogatunk. Az ajánlataimat sorra megcáfolja, hát hagyom őt dönteni. Ezt akarom, s kiráncigál a kupacból egy nyári, vékony kis nacit.
Tél van, hideg, megfázol benne, próbálok a lelkére hatni. Nem baj, ez kell, jön a cáfolhatatlan döntés. Egy-két izgalom gyöngye előbújik a homlokomon, végül elérem, hogy húzzuk fel alá a meleg nadrágot is. Aztán a pulcsi következik, s a polcleürítés. Kezdődik elölről a huzavona. Tűröm jó anyukához illően, de a homlokom egyre jobban gyöngyözik. A zokniból csak a fehér a zokni, neki más nem kell, nincs is, ezzel szempillantás alatt készen vagyunk. A csizmácska s a kabát kijelölése se okoz már ekkora cirkuszt, azt úgyis le kell tenni az oviban, no meg csak kettő van belőlük. Jó ötlet ez, nevetek magamban, kevesebb ruha, hamarabb öltözés. De a sál, s a sapka ismét igénybe veszi türelmem, ráhagyom, válogasson.
Reggel aztán megy minden, mint a karikacsapás, s utána sebtében én is magamra kapom a kabátom. Alig fordulok felé, lurkóm nadrág nélkül üldögél lelki nyugalommal a padlón. Neki mégis inkább a csíkos kell. Már remeg a kezem, mindjárt elkésünk, mármint én a munkából, de gyorsan felhúzzuk a kívánt nacit, s indulás. Az úton még rákérdezek, ugye nem rejtett a zsebébe játékot, az óvó néni nem szereti, ha játékokat visznek oda, mert abból csak civakodás lenne, s ott amúgy is van minden. Kisfiam némán rugdos egy kavicsot, nem válaszol. Hm, ez gyanús. Az oviban aztán előkerülnek az elrejtett kiskocsik. Kis toporzékolás velem, de az óvó néni kedves szavára kezes báránnyá változik erőszakos lurkóm, a játékokat pedig felteszik a polcra.
Végre, indulhatok, hátha még időben beérek a munkahelyemre.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése