Több mint félszáz év távlatából, halvány derengés csupán a csuda. Kinyílás és valami megfoghatatlan vágyakozás a szekrény tetején elhelyezett gyönyörűség után. Talán azért került oda, mert az a kis örökmozgó, a gügyögést éppen kinövő szakaszában, érdeklődéstúltengésből apró darabokra szedi.
Petróleumlámpa lobogott kékes fénnyel, és mindennél csodásabb csillagszórók szórták szikráit. Nincs az a digitális mai kütyü, ami felért volna velük. Gyertyák lobogtak, és kisgyermeki lelkét takaróval beborító, gyönyörűséges dallamú éneket zengtek szülei. A szoba megtelt boldogságfénnyel, és valami úgy áradt mindenhonnan, amihez talán a csecsemőlét közelsége szükségeltetik.
A szülők karjában magasra emelve kapaszkodott, hogy a csodához jusson, aminek illata, és leírhatatlan hangulata a három felemelt szívű egyesüléséből sosem törölhető ki.
Szemem becsukva, most ott vagyok. Nem műholdakra, meseautóra, csak arra a derengő képű, még homályos, de végleg belém ivódott első karácsony élményére vágyom.
Harang helyett csengettyű szólt, az éjféli mise is elmaradt, de templom volt az a gerendás szoba. Jó táptalajra lelve, remélem gyökeret vertek bennem az áhítattal teli szülői lelkek, és nincs okuk szégyenkezni arra a másfél éves feljutni akaróra.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése