Suttog bennem a félelem,
útvesztőben kiutat keres,
bolyong, minduntalan megreked,
közben gondolataim újra fércelem.
Kell, hogy találjak kijáratot,
mely az életbe vezet,
szövevényes pókhálóban,
bánatban tenyerelek.
Hol van az út, egy fénysugár,
mi a semmi egén üt rést.
Csak egyetlen jel kell nekem,
„ talán a vers üt át a félelem falán”
Papíron tör fel bennem a fájdalom,
fojtogató légzés szűnik,
Istenem de jó, hogy kiírhatom,
tollammal világgá kiálthatom.
Emberek! Még itt vagyok,
a bénultság láncát töröm,
talán hamarosan ismét megjelenik
életem szürke falán az öröm.
Idézet: Mészáros Viktor
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése