Feladtam, érdekel? Ne hazudj, nem hiszem...
A fejem leteszem, fagyott földön pihen,
egy aprócska könnycsepp rohan végig rajta,
a szavát egyedül csak angyala hallja.
Holt avarra zuhan, egy percre ott marad.
Felébred a szélben újra hangzik szavad:
Szia! - csak ezt mondtad és nem tudtad hogy fájt,
hogy repedt szívemnek a legmélyébe vájt.
Veled magam voltam, te szeretsz, így mondtad,
mikor a hajadat a kedvemért fontad
és nevettél, de hogy! Én emlékszem. És te?
Nekem, nézd, az idő a lelkembe véste...
Fontos vagyok? Tényleg? A száj szól, a tett él,
de tudod, azt mondom, a lelkem már nem fél,
hisz nem kell senkinek, meghalhat nyugodtan,
gyere s neves rajtam, hogy hova jutottam!
Egy szem könnycsepp, ennyi, nekem te több voltál,
neked én ennyi se, lepereg csendesen,
s tudod mit? Engedem...
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése