Befelé figyelek egy hangra,
mely selyemköntösbe bugyolál,
lágy hulláma védőn átölel,
megérint, testemen muzsikál.
Lelkem húrján nóta ébred,
néha olyan gyöngéden mesél,
rezdül, és táncol a pillanat
majd egy citerán tereferél.
Máskor bolondozva tomboló,
mint a viharos szél és eső,
szívemnek ablakán kopogtat
ritmusa, csapongva verdeső.
Majd elcsitul a hullámverés,
mint anya ölében a gyermek,
remegő szempillája mögül
ki-ki lesnek a boldog percek.
Szeretem ezt a csodás érzést,
melyet a zeneszárnyán kapok,
és megbújva simulnak hozzám,
az üdvözítő gondolatok.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése