Tisztelt Szerők, Látogatók!

A Láncolat Műhely weboldalának munkáját 2017 szeptemberétől a Comitatus internetes irodalmi folyóirat (www,comitatusfolyoirat.blogspot.com) váltja fel.
A továbbiakban közlésre szánt írásműveket, egyéb alkotásokat a comitatusfolyoirat@gmail.com email címre várunk. A megadott elérhetőségen az itt megismert kritikusok bírálják el a küldeményeket és reagálnak a küldött anyagokra.

Szinay Balázs,
főszerkesztő

2015. január 18., vasárnap

A megismerés határai

with 0 Comment


Kezembe kerül egy 1960 as kiadású, kincses kalendárium évkönyve. Nosztalgiával vegyes érzelmekkel olvasom, hogy a kvarcóráké a jövő.  Igen, a nagy felfedezés előtt nekem még volt felhúzós órám, hatalmas mutatós számlappal, digitális kijelző nem lévén.
     Elszabadulnak az emlékek. Az első mosógép. centrifuga. a régi rádió helyett az áhított fekete fehér TV.
Nagy dolog volt ez akkor. És nem csak a szórakozás miatt. A felejthetetlen Kudlik Júlia vezette Delta műsorából hétről hétre új ismerethez juthattunk.
     Gyerekkoromban mindig szerettem volna egyszerre két helyen lenni. Most kényelmesen ülök a színes TV előtt, képzeletben az operatőrrel együtt a görög tengerparton utazok, a tenger titkait kutató, különös vízi élőlényekről szóló film képeiben gyönyörködök, közben  a telefonon csevegő lányommal beszélgetek.
Ja, nekem innen könnyű. De a búvároknak, még a modern felszerelések mellett is olyan dolgokkal kell megküzdeniük, mint például a hirtelen felmerüléskor adódó keszon betegség, amire mi itt , nem is gondolunk. De hasonló akadályokkal kell szembe néznie a magasságokat meghódítani vágyó hegymászóknak, a légnyomás csökkenésekor kialakuló tünetek miatt. Mélységek, és magasságok meghódítása.Egyre magasabb fokon. De maradjunk még a tengeren. Hallom, hogy a kihaló félben levő törzsek között van egy népcsoport, akiknek még a vezetője is a vízen született. Állandóan úton vannak, és csak akkor kötnek ki, ha üzemanyagra van szükségük. És most jön a vicc az egészben, ilyenkor "  földi betegek " lesznek.
     Gurulnak tovább a gondolatok. Láttam egy riportot a Maszat 1 műhold készítőiről. 3 hónapra tervezték, és közel 3 évig szolgáltatott számunkra hasznos adatokat. Hát nem vagyunk lemaradva, mi , magyarok, kis ország lévén sem. Még űrhajósunk is van, Farkas  Bertalan személyében. Erről jut eszembe, hányan tudják vajon, hogy az űrhajósok közül többen megvakultak idősebb korukra ? Vagy a piramisok felfedezőiről, hogy egy kutatócsoport 5 tagja halt meg, rejtélyes betegségben hazatérésüket  követően.
A föld és a természet visszavág, őrzi múltját, és jövőjét . Talán. Számomra elgondolkodtató. Na, persze, én mindenen el szoktam gondolkodni. A Verne regényeken, a ski-fi írásokon, valós alapjukon. Mondják, hallom egy másik adásban, hogy 2030 ra további űrutazásokat terveznek, és nem csak a Holdra. Ezeket űrbázisok létrehozásával akarják megvalósítani.  Hát, számomra ezek már elég elképzelhetetlen dolgok. Igaz, gyerekkorunkban még Gagarin űrrepülése is akkora hír volt, hogy nem is akartuk elhinni. Mindez csak egy gondolatindító emlékfoszlány a múltból, a teljesség igénye nélkül,  nem is lehetne másképp.
Hát ha ezeket most a nagymamámnak elmesélhetném..Vajon a mi unokáink ugyanúgy mosolyognak-e őseik primitív, fejlődésben visszamaradott  életén ? Mi mindent fognak még felfedezni, és megismerni ?     És hol a határ ?




0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.