Múzsámhoz (KK-FP)

Ha félek, hozzád beszélek...
Ha sírok hozzád bújok...
Ha fáradt vagyok, TE vagy az ágy,
történhet bármi, Te akkor is visszavársz.

Mikor bajban vagyok, benned bízom,
ha őrült vagyok, az életem rád bízom.
Ha részeg vagyok, Te vagy a másnap,
őrült eszméim közt buja vágy vagy.

Ha behunyt szemmel nézek a fénybe,
vagy ha az álmaimmal küzdök az éjben,
ha remegő kézzel érek hozzád,
mintha az ütőeremet doppingolnád.

Mikor apró tűket döfök a karomba
És csak az anyag ringat álomba;
Még akkor is magam előtt látlak,
hatalmas, torz tükrömbe zárlak.

Papírra vetlek, úgy imádlak,
szárnyaimmal érintem a vállad...
A lelkedre vágyom, mégis a testedhez érek,
Hideg éjjeleken a testedben égek.

Perzselsz... és én hagyom,
hogy beadd az újabb adagom,
mely elröpít újra hozzád,
s múló pillanattá válik a hazugság:
hogy szeretlek és ez jó nekem,
csonka versekbe temetem;
És én újra papírra vetlek
Terhemet ontva benned.

Majd az arcomat az öledbe fúrom
S hagyom az álmot hadd boruljon,
Hadd törjön millió darabra...

S ha csak egy darabja marad meg nekem,
végső táncunk után... eltemetem.