négy éve a világomról meséltem a mesémet
azóta kiperelték a testemből a vesémet
de minden bajtársnak üzenném hogy megjöttem
ott ragasztott meg isten ahol mindig eltörtem
megkínoztak és bezártak sokan akarták a világom
nem gondolták hogy magamat a föld alól is kirágom
pórázon vezettek az ördögök nyomában
aztán hónapokat töltöttem a 101-es szobában
könnyekből fakasztott patakokkal öntöztek
kiült sótömbök a testemen mutatták hogy nem győztek
minden reggel néma harangokra ébredtem
és romlás virága nyílott mindig abból ami én lettem
salétromos falak mögött lélegeztem oxigént
és nem hitték hogy túlélek még egy ilyen rossz idényt
fekete lyukak gyomrában lettem minden titkok tudója
megtudtam mi az életünknek a mozgatórugója
kereszthalált haltam anélkül hogy elvittem
minden egyes bűnötök de én magamnak elhittem
egészséges lelkem beteg testembe zárták
vaskoporsóból karantén mégis elkapták a náthát
eretnekek vacsorája húsomból vétetett
azt akarták egyedül én éljem túl az életet
láttam ahogy jégtömbök olvadnak el északon
és arab kölykök tucatjait hizlalják a vérszagon
láttam ahogy bombákat szórnak ott le Gázra
ti meg azon tanakodtok mennyi lesz a gáz ára...
láttam ahogy a közöny felfalja a világom
tankjaiknak csövébe se tűzik már a virágom
látom ahogy fegyverrel foglaltok el tereket
és Lucifernek taxiján pumpálod a kereket
letéptem a láncaim hogy eljöjjek ma közétek
hogy közvetlenül tőlem tudd a gyűlölet nem közérdek
eljöttem hogy megtanuld a sivatag az nem homok
és széthúzom a bordáját akiben nem szív dobog
túlvilági lényeid visszaűzöm én a pokolba
és bíró leszek ott ahol a bűneidet sorolja
az ügyész és az esküdtek de még a védőd is én leszek
abba a világba száműzlek amit neked képzelek
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése