Ébressz fel

Nézlek, ujjaim selymes bőrödön köröznek,
tapintalak, érezlek, megállt a múló
idő bennem, a pillanat heve,
öröme ringat el, de a mostban bizton nem.

Szemeid boldog fényt árasztanak,
hevítenek, karjaiddal szorosan ölelsz,
testeddel itatsz, mámorban, érzéki tűzben
égünk, áhított, vad szenvedély most a létünk.

Bonthatatlan testi-lelki egységünk,
kimerülten fekszem, öntudatlan lélegzetem,
a nesz, csak az édes álom ragadt el,
ébressz fel, kérlek, egyszer.

Ha eljön a reggel, csókod legyen
a hívó a jel, a hírnek hozója,
általad üdvös létezésemnek nincs
más, miért a harangnak szólnia kell, vagy kellett volna.