Fura dolog az öntudat, és ha ébred,
kívülre ha tekint, minden és mindenki
más egyszerűnek tűnhet.
Az egó sosem enged, csűrve-csavarva
a dolgokat a sűrűbe kerget, nem
ismeri el azt, ha kicsit is veszthet.
Aztán egy hűvös hajnalon magamhoz
tértem, ott volt velem szemben, bennem
az éppen tisztálkodó lelkem.
Nem kérdezett, nem is kért, én csak
figyeltem, és a csendben, mindent, mit
eddig hittem oktalanul, szégyellve
magam, de kivetettem, azóta tudom, érzem,
hol a helyem, és mi a részem,
vagyok egy szelet az egészben...
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése