Négy évszak a tanyán

TAVASZ

Az ereszen jég
csillan, de a fagy foga
már ritkulóban.

Gyöngyszemrügyek.. Zöld
nyakláncok az ágakon.
Bálba megy a táj.

Levélablakok.
Telet szellőztetnek a
fák. Méhzümmögés.

Szirmok csöppennek
a földre. Kertünk tarka
kötényben pózol.


NYÁR


Madárhang-állvány.
Lobkőművesek eget
vakolnak kékre.

Szekér alá bújt
árnyékból kivillanó
piros pulinyelv.

Tó. Hason fekszik,
így látszik a hátára
tetovált csónak.

Tarlóbetűs táj.
A csalódott nyár sárga
búcsúlevele.

ŐSZ

Tócsa-zsebtükör.
Almafa sárga lombját
fésüli a szél.

Az udvart őrző
akác vállán, elhagyott
fészkek rendjele.

Kerítéslécen
pihetoll. Cseppsöréttel
lövi a zápor.

Párás üvegen
léket dörzsölsz. Ablakon
ablak. Hiába.


TÉL

Barkácsol a szél.
Felleget gyalul. Puha
hóforgács hullik.

Az udvaron egy
tócsával a fagy játszik
szembekötősdit.

Tar akác ága
között, elakadt vérrög
a szarkafészek.

Szégyenlős tanyánk
a hóesés függönye
mögé rejtőzik.