2017. április 2., vasárnap

Kád szélére ül a bánat (KK-VT)

with 0 Comment


Vágyak tükrén furcsa dallam,
kínjaim közt ábránd lobban.
Merre tartok, kiért élek,
fénybe nézve mit reméljek?

Harcban fáradt, gyengült elme,
azt lükteti: most mondd, merre?
Háborúban, vad csatában,
szél sodorja halálvágyam.

Nem kérdezik miért sírok,
mivé leszek, mennyit bírok.
Ujjbegyével idő karcol,
ráncot hagyva minden arcon.

Ócska játék, ő sem érti,
nem élvezi, mégis félti.
Alagút és nincsen vége,
elveszel a sötétségbe'.

Lassan múló közöny lobban
reményteljes altatóban.
Sárga égen, viharzajban,
felhők mögül: napos oldal.

Arcul csapja, úgy fenyíti,
szád ízét csók keseríti.
Kád szélére ül a bánat,
vízcseppektől nedves másnap.

Lépte halkul, dallam éled,
az segíti feledésed.




0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.