Vágyak tükrén furcsa dallam,
kínjaim közt ábránd lobban.
Merre tartok, kiért élek,
fénybe nézve mit reméljek?
Harcban fáradt, gyengült elme,
azt lükteti: most mondd, merre?
Háborúban, vad csatában,
szél sodorja halálvágyam.
Nem kérdezik miért sírok,
mivé leszek, mennyit bírok.
Ujjbegyével idő karcol,
ráncot hagyva minden arcon.
Ócska játék, ő sem érti,
nem élvezi, mégis félti.
Alagút és nincsen vége,
elveszel a sötétségbe'.
Lassan múló közöny lobban
reményteljes altatóban.
Sárga égen, viharzajban,
felhők mögül: napos oldal.
Arcul csapja, úgy fenyíti,
szád ízét csók keseríti.
Kád szélére ül a bánat,
vízcseppektől nedves másnap.
Lépte halkul, dallam éled,
az segíti feledésed.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése