csekély sikered
világosabbá tette
különösséged
reménytelenség
görcsbe rántotta elméd
elmúlt szenvedély
gyöngykavicsokat
görget lassú vízesés
halkuló moraj
Az álomhatárról rideg kézzel ránt vissza a hajnal, s téged idéz az első gondolattal: régi kedvesként nézek a szemedbe. Akarlak mohó...
Íratkozz fel friss híreinkre! ;-)
Email címedet bizalmasan kezeljük!
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése