Lábatlan Teofil egy esős áprilisi napon kora este fél 7 tájékán szülővárosa művelődési központja előtt időzött céltalanul. Feltekintett a borús égre, elmélázott, majd egyetlen megmaradt zsömléjét szándékozta elfogyasztani megbújva az épület kopott eresze alatt, de sehol sem találta azt. Már épp ökölbe szorította a kezét, hogy elátkozza az Atyaúristent, amikor tocsogó léptekre majd egy mély bariton férfihangra lett figyelmes:
- Hát Ön meg mi a fenének áztatja itt magát az esőben?
- Nincs esernyőm! De Önnek ehhez mi köze?
- Most meg miről beszél?
- Hát zuhog az eső. Ne mondja már,hogy Önt pont az érdekli, miért állok itt, amikor biztos akadna jobb dolga is!!!
- Nem, nem igazán. Nincs jobb dolgom. A lakáskulcsom nem találom, így úgy gondoltam, teszek még itt egy kört, aztán majd csak lesz valami.
- Ah,értem. Szóval unatkozik.
- Nem. Nem unatkozom. Dolgozom.
- Most? Ugyan mit?
- Lényegtelen. De nézze csak, az én esernyőm elég nagy, bújjon alá, mert a végén még tüdőgyulladást kap!
- Oh, köszönöm. Remélem, nem tartja pofàtlansàgnak, de esetleg nincs véletlenül valamiféle dohányáruja is ?
- Szerencséje van. Pont kétféle szivar is van nálam. Ön mit szív?
- Don Alfredo Corona-t, de csak igen ritka alkalmakkor.
- Ne vicceljen! Akkor már adjuk meg a módját! Fogja, ez egy Montecristo Edmundo.
- Oh, igazán köszönöm! Hm...és mondja, Ön itt lakik a környéken?
- Most éppen itt. De nézze! Miután elszívtuk a szivart, hívjon egy taxit, aztán menjen haza, mert nem jó ötlet ilyen lengén kint állni az esőben.
- Hívnék én, de nincs se mobilom, se pénzem.
- Figyeljen, rá se rántson, odaadom a mobilomat, haza is viheti akár! Nekem van másik, meg adok majd némi pénzt is.
- Ezt ugye most nem gondolja komolyan???!!?
- Dehogyisnem! Na tárcsázza csak ezt a szàmot itt!
- Oh, jó rendben! ( tàrcsàz, kicseng) Halló! Lábatlan Teofil névre kérnék egy taxit ide a Művelődési Központhoz. Nem, nem az aluljáróhoz, hanem ide a bejárat elé! Hogy kb.15 perc? Rendben,köszönöm!
- Na, most meg miért néz ilyen ijedten maga elé?
- Hát, mert....mert tudja,nekem nincs hova hazamennem. Kidobott tegnap az asszony.
- És ezt csak most mondja miután idehívta a taxit? Ön a logika csúcspéldánya! Na de tudja mit? Nekem van elég pénzem. Fogja ezt a pénztárcát,aztán keressen valami szállást magának!
- Hogy mi? Ön most csak szórakozik velem, ugye?
- Nem, egyáltalán nem! Fogja a pénztárcámat, aztán menjen! Holnap csak nem innen akar munkába menni???
- Hát ,tudja...nekem nincs munkám. Az asszony azért dobott ki tegnap, mert tegnapelőtt kirúgtak a munkahelyemről.
- Hát Ön egy született lúzer, ugye tudja?
- Tudom, tudom. Végtére is lábtörlő a szakmám.
- Mi? Hogy Ön lábtörlő???!!?? És ezt csak most közli velem? Ahhoz képest egész ügyesen kijátszott! Egyszer sem mondta, hogy töröljem meg a lábam Önben, nem alázkodott meg előttem, sőt, még szivart is kért.
- Tudja, én már tegnapelőtt óta nem dolgozom lábtörlőként .Egyébként is utáltam az lenni! Mondhattam volna épp azt is, hogy vezérigazgató vagyok, de nézzen csak rám, azt úgysem hitte volna el!
- Na jó,oké. Ön lábtörlő. Tudja mit? Vigye a pénzem, vegyen ki egy jó kis lakást a környéken, aztán holnap majd bemutatom valakinek, aki jobb munkát tud Önnek ajánlani az előzőnél. Itt a számom, hívjon fel holnap reggel!
- Igazán köszönöm! Nem is tudom,hogy fogom ezt Önnek meghálálni!
- Már meghálálta, vegye úgy. De menjen, itt a taxija!
Miután Lábatlan Teofil a meghatódottságtól könnyes szemekkel elviharzott a taxival, Hevederes Áron, szakmáját tekintve ugródeszka, megelégedve konstatálta magában, hogy lakáskulcsa mégis csak ott lapul kabátja zsebének legmélyén, és a véletlen úgy hozta, egy újabb ember életét lendíthette előre, melyért főnöke bizonyára bőségesen megjutalmazza majd másnap. Úgy ahogy eddig is.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése