Mint ahogy kés pengéje villan,
s belevág a húsba
hasítva az izmot,
sejttől a sejtet választva el.
Mint ahogy kéz simul a kézbe,
s lágyan egybeforrva
ujjakba kapaszkodó ujjak vesznek el.
Mint ahogy álom siklik ébredésbe,
foszlányoktól fosztva, gyötörve az elmét.
Mint ahogy az éjjel fénybe burkolt
hajnallá hasad:
úgy voltam én részed,
úgy tartoztam hozzád,
szítottam kínodat,
csaltalak magamba,
s elvettem,
mi belőled jólesett.
Aztán ellöktelek,
mint anya a rossz időben érkezett,
nem kívánt gyermeket.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése