Hitbuzgó vagy te is, térítesz,
csak te nem istennel zsarolsz;
saját kereszted tolod előre
míg nem jut szálka minden szembe
a tiédből is, mert neked valami fáj.
Idegenek bőrébe bújsz, lüktetsz,
gondolatod a vér alá fut
– nem a te életed, de elhallgatod ezt is –,
ők leszel és ez éppen jó.
Írsz, ez minden, neked bölcselet,
lassan kitanulod, hogyan legyél többi,
betű az ezredik lapon, de különb,
olyan, aki a tébolyt szentté avatja.
Együtt élsz, s valamitől távol,
hol vagy már te?
Jó, verset írtál, ecseteltél,
de csak magadnak mondtad az egészet,
ha a lényeget elhallgattad.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése