Szeretlek csak így, egyszerűen,
Őszintén, sallangmentesen,
Ez a szó melengeti szívem,
Rezgésbe hozza minden sejtem.
Szeretlek, nem kell hozzá rag, sem ékezet,
Mégis összeköti csillagrendszerünket,
Fellobbantottad bennem szikránk tűzvarázsát,
Parazsában láttam szemünk összeolvadását.
Szerettelek, mikor zúgó szélviharban vártál,
Langyos esőcseppekkel lágyan ringattál,
Kezedbe fogtad arcom, s lecsókoltad könnyem,
Összemosódott ajkunkon vágy serkent csöndben.
Szerettelek, mikor a forgószél hajam kócolta,
Szívem megfakult szirmait jól összeborzolta,
Zúgó szélvihar elől féltőn magadba zártál,
Jöjjön tornádó, vagy tájfun, csak még egyszer várjál.
Szeretlek, milyen jó kimondani,
Kandalló ropogó tűzénél elsuttogni,
Hogy mondhatnám ennél szebben?
Egy szerelmes nő nem szólhat bölcsebben...
Riba
Szinay
