Lágy altatót fuvolázik a kinti szellő,
keresztre feszített hold lassan feljő.
Tündéreket látok, táncot járnak,
dalolnak hűvös, vetett ágyamon.
Virágok bókolnak, alszanak rég,
illatuk szobámban foszlik szét.
Balzsamos érintésük régi szép
történet álmát óvón ontja rám.
Kép: Pintér András fotója
Riba
Szinay
.jpg)
