Száradó kóró kerek asztalon,
karácsonyi dísz, ajtón felejtett,
valaha volt kép nyoma a falon,
lent egy nő kisgyereket terelget.
Kutyaként követ a szelíd magány,
pillantás-tükröd a nyüzsgő létben
dirib-darabra törött, pimasz vágy
maradt csak, az akarat tart ébren.
Indulj vándor, az út homok-szemei
vigyázzák lépted, selymet vonnak eléd.
Hajadba hűs szellő-szalagját a szél
fonja újra, aztán vígan kergeti.
Szikrázó szírt, hol mezit-lábad jár ma,
tajték neked sző regét a tengeren,
otthonra lelsz majd, hűs öblét feltárja,
a föld és a ég tűz-karcolt végtelen.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése