Arca Dianának
Sápadt fénnyel tükröződik
A halk-tinta tavon
Csendes most a Helikon
S ez a langy nyugalom
Szétárad arcaikon
Az üde Múzsáknak.
Phoebus Apollón is alussza
Az Igazaknak álmát
A költők aranyos lantját
Nem pengeti keze
Mellyel íjat feszíte
Ha haragja feléled
A gyarló emberi nemre.
Talpon csak én vagyok
Nézem a hasadékot
Ahogy dús rozsda-lombok
Közt lenge fény-köntösében
Diana kutatja a vadat
Kezében tartva ezüst íjat
S keresi a fehér szarvast.
Én is a lombok közt járok
Nyomán az istennőnek
A fehérszarvasra vadászok
Kezdete óta az időknek
Nem fegyverrel, hanem
Helikoni dús kincseimmel
Fogom elejteni Őt.
Egészen izgalmas a vers, egészében véve még tetszik is,de tudom,hogy az én tudásom ehhez kicsit talán kevés.
VálaszTörlésViszont mint minden mondai, vagy éppen történelemre épülő vers, ez is sok információt hordoz, és ad az olvasónak, ami külön erénye.
Kicsit azért nehezen olvastam, mert amolyan száraz, de talán csak az én hibám.
Dikó