Egy apró mozdulat
Sóhajnyi idő alatt,
S megkezdődik a tánc
Nem viselsz álruhát.
Bársonyként simogat
Gyengéd ritmusa, s
Vágya elragad
Csak engedd el magad!
Kezdetben lassú e tánc
Mellyel megbabonáz.
Lüktetve ébred a vér
Gyönyöröd most a tét.
Éhesen beléd kóstol
Teste mélyre hatol.
Tested izzítja fel
Ahogyan átölel.
Korbácsolja tüzedet
Égetve testedet.
Némán néz reád
Szemében ősi láng.
A puszta szenvedély
Magasra felrepít.
Nincs már visszaút
Nem nyerhetsz háborút.
Hirtelen elsöpör
Mindent a gyönyör.
Lágy csókokkal csillapít
Testednek édes e kín.
Megpihensz fáradtan
Összegyűrt ágyadban.
S, nem akarsz semmi mást:
Csak röpítsen újra a tánc.
...szépen írtad le ezt a "táncot" :X
VálaszTörlésSzia Mónika!
VálaszTörlésNos, ahogy olvaslak, úgy vélem, hogy a tartalomhoz, a mondanivalóhoz sikerült megtalálnod a megfelelő formát. Ez a rövid sorokból álló, ritmusosságon alapuló strófaszerkezet jót tesz az írásnak. Illik hozzá.
A szöveget meg lehetett volna tölteni szerintem tartalmasabb kifejésmóddal is. Igyekezz olyat leírni, amit nem ír le úgy más, mint te. Törekedj egyediségre.
Biztatni szeretnélek, hogy merj és légy nyitott, hogy verselésed fejlődhessen.
Köszönöm a véleményeket :)
VálaszTörlésIgyekszem Balázs fejlődni és ehhez sokat segítenek biztató szavaid.
Végh T. Mónika