...s a mélyből mászom ismét elő.
Felfelé vágyakozom.
Fölöttem sötét felhők,
köröttem sötét erők.
Tovább nem várakozom...
...s leveszem az álarcom.
Belül folytatom a harcom.
Szemtől szemben a tükőrképpel.
Háttal az időgépnek...
...s csak kattognak a másodpercek.
A mutatók mind rám mutatnak.
Az elmúlás nem hazudhat...
...csak az idő űl törvényt felettem,
s Ő az én bírám.
Mindent megtettem...
...nem az én hibám...
Csak én győzhetek!
Mert a halál halála,
ez a keserű élet,
Istennek hála,
tobzódik bennem.
elgondolkoztató írás ez,Matyó, ez különösen szép gondolat: "Mert a halál halála,
VálaszTörlésez a keserű élet,
Istennek hála,
tobzódik bennem."
grat
Nagyon megérintett... kifejezőek, jók a képek, és azért a legfontosabb üzenetettel is azonosulhat az olvasó:
VálaszTörlés"Csak én győzhetek!"
Megható, szép..
VálaszTörlésgratulálok, Türk Éva. :)
Köszönöm , hogy olvastál DeUbul :-) s gondolkodj, az sosem árt ;-P
VálaszTörlésKöszönöm Vali, hogy megérintett és ,hogy olvastál :-)
VálaszTörlésKöszi Éva, hogy olvastál!
VálaszTörlésNem rossz. Azért azt tetszik, hogy főleg az utóbbi hónapokban formailag is változó jellegű írásokat lehet tőled olvasni. Akarod vagy sem, azért fejlődsz te is velünk együtt.:)
VálaszTörlés...előre vagy vissza?... :))
VálaszTörlésamúgy "régebben" inkább régi írásokat raktam fel...az utóbbi időben meg sajnos van okom újra írogatni...
...de álarccal vagy anélkül..tök mindegy...álarcban talán többre vinném...de az már nem én volnék...
VálaszTörlésAz újabb dolgaidban egyértelmű a fejlődés, és kicsit máshogy is írsz már, de még mindig olyan Matyósan.:)
VálaszTörlés;)
VálaszTörlés