Április

Április tavaszán nőttél szívembe,

Kis gyom voltál a kis kertembe.

Kiszedni onnan máig nem tudlak,

A feledés homálya fakulhatna holnap.

Április reggelén szakadt szét a ma,

Eddig is csak csordogált életem szava.

Gondolatom: mi lehetett volna,

Nem jutott eszembe, csak a tegnap gondja.

Sütött a nap, csak szívembe nem hatolt;

Árnyékként életem egy darabig elnagyolt

Szükséglet volt, hogy szeressen más;

Szeressen úgy, ahogy addig nem bírt…

… de tudom nem is kellett volna,

Szétszakadt már az a húr,

S a gitár is ami szólna;

Szivárványország eltűnt már rég,

S az ég nem is olyan teljesen kék.

De remény, az akad bőven;

Szét is roskad a vállamon… mégis vállalom!

Tovább küzd e réten az eső is,

Hamvaiból felriadt éjjelen.

S bár megtört a csend, szótlanul küszködöm,

A hang a feledésben ragadt.

Majd összeszedem a tegnap faleveleit,

S a holnap fájára ráteszem.