Te csuklóból lecsüngő nyúlt képződmény,
gondolatok misszióját hajtod végre!
Rajtam létező önállósult élőlény,
emeld fel szellemem a nagyszerű égbe!
Rabszolgái vagyunk egymásnak. Ha táplál
érzés, felszolgálod írott örömömnek.
Te vagy az, ki szívem bugyraiba láttál,
s te vagy kulcsa az én örök börtönömnek.
S ha bús magányom testi menedéke szólít,
eljössz északról, és kicsit sem fukarkodsz;
gyengédséged kalandos, szép útra fordít,
s végül szégyellt egészemen te uralkodsz!
Tetteim magját te ülteted el, s benned
csírázik. De én aratom le termését.
Óh kéz, hálámat magadhoz kell venned!
Általad hiszem a jövő lüktetését.
Jöttem hozzád csemegézni Zsófi.:)
VálaszTörlésJó az ötlet, a téma. De ez mind a kézről szólna?
Nekem itt valahogy keverednek a dolgok. Időnként elvesztettem a fonalat.:) Jó a szövegezés, csak nem hiszem, hogy a tárgyról szól végig, kalandozik mindenfelé. A rímelést ügyesen megoldottad.:)
nekem az első versszak nem annyira jött be, viszont tetszik hogy szokatlan a témaválasztás,vagy inkább a hangnem a témához.
VálaszTörlésez nagyon szép rész:
Rabszolgái vagyunk egymásnak. Ha táplál
érzés, felszolgálod írott örömömnek.
grat
...nekem átjött...és be is jött...játékos kis kezed lehet ;) :X
VálaszTörlésDrága Balázs! Igen, lehet, hogy néha picit a kéz gondolati síkon történő értelmezésébe kalandozik...:) Köszönöm, hogy olvastál!
VálaszTörlésNemubul! Köszi! :) Tudod, én imádom a szokatlan dolgokat!:D
VálaszTörlésHókirálynő
Matyó! Köszönöm!:) Hát, néha egész kis pajkos az a kéz!:D
VálaszTörlésHókirálynő