Mint a táptól megdagadt kutya,
Kinek egyre nyáladzik pofája,
Úgy tévelyedett, s teljesen buta
Valentin nap tört be a szobámba.
Küzdöttem veszedelmes szívecskékkel,
Nehogy rám húzzák a függönyt,
Tele látszatos égi "ékkel",
Mi elborítja a Földgömböt...
Nem jött be a trükkje,
Kiálltam a förtelmes próbát!
S mikor rám csillan a tükre,
Már várom azt az órát,
Mikor kínozhatom közönnyel,
Lássa, nem ér utol a bánat;
Magányomat megélem örömmel!
Valentin fényévekre szállhat!
Ez nagyon szórakoztató. Jót mosolygok rajta újra és újra, mégha te talán komoly szándékkal is írtad, a humoros hangvétel ellenére.
VálaszTörlésSzóval fellőtted Valentínt az űrbe...
"Úgy tévelyedett, s teljesen buta"
Itt még valami helyhatározót (mondjuk "ide") talán elviselne a szöveg.
Jó írás, tetszik.
Az írás komoly ellenállásról tanúskodik. Én azt mondom még mindig sokkal jobb mint az intézményes nőnap. Igaz, hogy a kultúránktól idegen, de bensőséges érzelmeket lehet vele kifejezni.
VálaszTörlésLászló
Helyettem mondtad el, amit magam is gondolok, érzek a téma kapcsán. :) Kimondottan tetszik a nézőpont, ahonnan és ahogyan láttatod. Derűs versnek érzem, játékosnak. Jólesett olvasni!
VálaszTörlésKedves Balázs! Sosem volt olyan komoly írás ez :D
VálaszTörlésKöszi, hogy olvastál!:)
László! Igaz is meg nem is! Szerintem, ez a valentin nap a fiatal "szerelmeseknek(?)" való giccses valami. + egy emlékeztető a férfiaknak, hogy lepjék meg a kedvesüket néha ajándékkal! ...
VálaszTörlésDe a nőnapnál valóban jobb!
:D
Hókirálynő
Erzsi! Köszönöm! És örülök, hogy tetszett! :)
VálaszTörlésHókirálynő