Elmerengek egy borgőzös
ködös hajnalon.
Milyen lesz a kilátástalanságban?
Kínzó fájdalmak gyötrik
gyámoltalan testemet.
Eifel torony súlya nyomja
italtól mámoros gyomromat.
Küzdök, próbálom betartani
az éjszaka mámorát idéző
nedű egyveleget, közben
gondolataim a halhatatlanság
ismérveit keresik egy
vadvirágos mező kellős közepén.
Hol vagyok?
Mi ez a pitypangos messzeség?
Téblábolok, s kérdezem
az üres semmitől,
ez már a halhatatlanság?
Tépelődöm, majd beletörődök,
hogy nincs válasz
és lefekszem a vetetlen
virágos réten.
Még kis ideig
faggatom a madárfüttyös
határt, majd
elnyom az álom és
álmomban sétálok
a halhatatlanságban.
Hogy mindez megtörténhet bÓrgőzös (!) állapotban, elhiszem. :))
VálaszTörlésKöszönöm a véleményt:
VálaszTörlésA hibára rájöttem, de nem tudom javítani.
Ezt meglehet írni bórgőz nélkül is, hisz nem a bórgőz a lényeg az csak köret, a lényeg a halhatatlanság , hogy nincs rá válasz.
László
borgőz, Eifel torony,
VálaszTörlésa hibák.
László
Javítva.
VálaszTörlés