Láttam szemedben az illékony szerelmet.
Mágiád nyilai körberezegték testem,
s már tudtam, fagyból és forró napsütésből
csak rajtad át vihet az út.
Tudtam, téged nem kötnek
ragaszkodó határok, térarányok,
érzelmek kozmikus körforgásában
ölt testet a súlytalanságod.
Sekély lagúnák mocsarát sem látni a gondolából.
A vesztés biológiáját most tanulom a fáktól...
A fák türelmes mesterek. Megtanítanak újjászületni is, és az a gyökér...tart.
VálaszTörlésIgen, ez az a bizonyos kivesézett vers! :))
VálaszTörlésItt szerényen meghúzza magát, amint látom... :)
Az utolsó sort leszámítva (azt én nem tettem volna oda) ez egy kellemes, egységes, logikusan felépített írás. Tetszik.:)
VálaszTörlésBalázs!!!!!!!!!!!!! :((
VálaszTörlésPedig azért az egy sorért íródott a vers! :))
Hát ebbe rendesen beleszaladtam, bocs...
VálaszTörlésRokonszenves Gyermek vagy, akinek (majdnem!) minden megbocsátható... :)
VálaszTörlésTudom én, igyekszem is.:)
VálaszTörlés