1.
Éjszaka feltámad a szél,
sötét, magány
felkelek, kinézek az ablakon
sötét, magány
odakinn a szél és fák és sötét
és magány
egy kis szél, susog, zúg
és csendesen kattog a magány
és odakinn egyre csak szél
fel-feltámad, és sötét
és magány, csend és kattogás
odakinn a fák, a sötét,
csak szél és magány
odakinn zúgás, idebenn kattogás
felébredtem, és most a szél
a sötét, a magány, a csend
vajon hol vagy, magány
a sötét fák, zúgás, a szél
mit csinálsz, a csend
csendesen kattog a magány.
2.
A tenger helyét bámulom
sötétkék és villámlik
nem az ablak a határvonal
belső és külső világ között
vihar van és villogás
flashing memories in my mind
és aztán megnyugodnék
kétezer-hat szeptember
előbb-utóbb mindig
utána úgy kellett élnem
nagykabátban is dideregve
nem hibáztatlak
mondtad később
szenvedsz te is
és ígérgettél ezt-azt
most mikor félek
nincs kihez odabújnom
mert senki nem lök el.
3.
Reggel minden csupa víz
halkan dőlnek el a fák
a felhők lassan rohanva
idegenben minden vizesebb
ezért a tenger vízért
idáig jöttünk el
mint mikor barázdát
vetett a horizont
a kolostor falai alatt
Isten tudta a Dunát
merre folyik, mindig el
kezeim közül, s hagytam.
Most ezzel kezdeni
a tenger és eső
Sok lesz ez megint
szárazföldi embernek
nekem.
4.
Megdöbbenek
hogy milyen relatív
hogy nem vagyok egyedül
ez az ország, romok
korzók, városok: víziók
úgy kell járnom
mintha egész volnék
nem külön-külön
honvágy és disszidens
azt vágtad fejemhez
hogy legyek tökéletes
különben te sem lehetsz
minden idegszálammal
tiltakozni akartam
hogy álljak ellent
éppen neked, ellened?
Járok a köveken
hasonlítani próbálok
véletlenszerűen
a korábbi magamhoz.
5.
Talán a mélypszichológia
segítségével leurallak
ha téged nem hát az emléked
bizonyos momentumok
ha vissza nem is
meg megfordíthatók
neked elveid vannak
téged nem lehet megismerni
vészesen közeledik
emlékeimen keresztül
egy távoli nap mikor
magam megismerem.
Csigát szedek
az erdei ösvény
szeméttel van tele
látszik már a part
a szárazföld.
A víz hamar mélyül
oxidos vörös sár
tapadt a papucsomra
elrozsdáll már ez is,
vagy csak színjáték akár
a mindig megbízható
emberi emlékezet?
Megmondom őszintén, az első versszak után hezitáltam, hogy továbbolvassam-e, de megtettem és nem bántam meg. A stílus és a forma elsőre megtévesztett, de ahogy olvastam és úgymond átváltott az agyam erre a típusra, egyre jobban tetszett. Csapongó, mégis összetartozó, hosszú, mégis rövid, tagolt, mégis hömpölyög. Az ellentétek harmóniája talán. Ez a rész különösen tetszett:
VálaszTörlés"most mikor félek
nincs kihez odabújnom
mert senki nem lök el."
Szívbemarkoló volt az egész írás és a lüktetést néha egy nagyobb sajdulás szakította félbe.
Ez az első írás amit tőled olvastam, kíváncsian várom a többit :)
Kemény tartalom, összetett írás. Midenképpen érdekes. Tehetségesen írsz, jó az írás gondolatisága. Az első szakasznál talán a tagolás nem jó, viszont a sok ismétlés kellemes ritmust ad a szakasznak. Alapvetően tetszik az egész, de nem tudom pontosan hová tenni.:)
VálaszTörlés