a hullaházban honol a csend
kimeredt szemek bámulják
a mennyezetet.
álmomban én is ott fekszem velük
mégis egyedül vagyok
mellettem csiszolt elme
mereng a valótlan valóságon
élete volt a tanulás
most mégis üres
elméje
elveszett a tudomány
arrébb
egy anya
ki egy csendes
éjszakán
véráztatta ágyon
kínlódva a fájdalomtól
életre bízta gyermekét
megvárta míg
a jövő éles sírásával
belekiáltotta magánya
bánatát a valóságba
fáradtan lehunyta
kék szemét és
eltávozott egy más
világba
hol most
némán mozdulatlan
testtel vár
nem számít már
az idő múlása
a csend mozdulatlan
a nesz sem töri meg
nyugalom honol
közel távol a
hullaházban
2011-04-11 Ágota
Nagyon mély, már-már depresszív. Fel a fejjel, ne csüggedj:)
VálaszTörlés...a forma nem ragadott meg...mint tartalom igen...3-as!
VálaszTörlésFura témaválasztás. Hogy-hogy éppen ezt a szituációt vetted górcső alá?
VálaszTörlésEgyébként szerintem jól oldottad meg. Tetszik, amit kihoztál a témából. Forma és tartalom összhangban van.
Köszönöm a véleményeteket.
VálaszTörlésLászló