Ez az élet
egy lét nélküli állapot.
Kínos a rend.
Itt minden megváltozott.
Most is érzem,
de hiányod lassan megszokom.
S csak nézem a fényképed...
Az emlékekből táplálkozom.
Ez a méreg.
Rám nem hatnak a gyógyszerek...
A gyógyír Te vagy...
s én élhetek betegen.
Most is félek,
hogy megöl ez az élet.
Most is kérem az Isteneket,
hogy ölelhesselek Téged.
Most is kérdem,
miért tetted ezt vélem?
Most is érzem...
hogy milyen igazságtalan vagy, Te élet.
;)
VálaszTörlésEz összefacsarta a szívem...:)
VálaszTörlés"Ez az élet
VálaszTörlésegy lét nélküli állapot" - megfogott a versed természetessége, amely még kifejezőbbé teszi az érzést, a hangulatot, a mondanivalót. Átjött...
"Ez az élet
egy lét nélküli állapot" - különösen megérintett ez a szinte érzelmek nélküli "lét-tükör"... - akár a túlélés, az élet megélése helyett...
Tetszett.
Nagyon át tudom érezni a versedet, talán az utolsó 2 sort én így választanám el:
VálaszTörlés"most is érzem, hogy milyen
igazságtalan vagy, te élet", de jó. Irma
A könyvedet olvasva, most értem csak,miért ilyen a borítója-nagyon találó, sokszor gondolkodtam miért, most már értem...zsovirisz (Irma )
VálaszTörlésOlvastalak barátom.;;)
VálaszTörlés